Olyan ez, mint egy bolond tánc; hármat előre, kettőt hátra. Volt egy másfél hetem, amikor sokkal jobban voltam, mint az elmúlt 12 hónap alatt bármikor, és persze megint azt hittem, hogy na végre, elértem az emberi élethez szükséges szintet, és jajdejó. Eltűnt a "lufi" a hasamból, eltűntek az izomgyenge-belső remegős rosszullétek, lett energiám, ki tudtam mozdulni itthonról. Aztán se szó se beszéd, visszafordult az állapotom, egyenest visszatért oda, ahol másfél héttel ezelőtt volt. Mintha mézesmadzagként elhúzta volna előttem a jól-lét élményét.
A diabetológusok szentül meg vannak győződve róla, hogy ezek a tünetek majd akkor múlnak el, amikor rendeződik a cukorszintem. Nade. Egyrészt úgy tűnik, hogy amit én kikaptam magamnak diabéteszből, az olyan labilisra sikerült, mint a fene, azaz már egy éve próbáljuk közös erőfeszítéssel beállítani, csak ezt a vércukorszintem vagy nem tudja, vagy ez nem kifejezetten érdekli, mert az istennek sem akar beállni. Olyan irdatlan libikókázást vág le, hogy ihajj. Tehát úgy fest arra ugyan várhatunk, hogy ez mikor fog beállni, és ha arra várunk a tüneteim elmúlása végett, akkor akár meg is áshatnám a saját sírom, mert így nem húzom sokáig. Bár azt mondják az ember sok mindent kibír. Másrészt meg akkor hogy lehet, hogy másfél hétig végre jól voltam, a cukorszintem viszont a szokásos produkcióit adta elő, semmit sem egyenesedett ki a fel-le ugráló görbéje. Mert ugye az egészségügyi okfejtést követve ennek is rendeződnie kellett volna. Vagy én látok valamit rosszul? Ami tény, hogy kórházi berkekben rajtam kívül senkit sem érdekel hogyan vegetálom végig a napjaimat, az a lényeg, hogy a vércukor naplóm rendesen legyen kitöltve, meg persze az lenne még jó, ha szép értékek is lennének benne. Én meg ezen elmúlt tapasztalataimból kiindulva már ott tartok, hogy tök nem érdekel milyenek a cukor értékek. Nyilván továbbra is gramm-számolós diétázom, nézek időt, plusz inzulint is, mint eddig, de elveszítettem a lelkesedésemet, amikor látom, hogy mindaz a befektetett energia, aminek elméletileg eredményre kellett volna vezetnie, nem vezet sehová.
