Az eddig kipróbált alternatív gyógyítókból végül is kettő maradt meg, akikhez rendszeresen járok, plusz a konvencionális vonalon a kezelőorvosom, akit három havonta látogatok. Eme utóbbi a gyógyulásomhoz nem igazán tud mivel hozzájárulni, van az inzulin, és kész. Próbálkozunk elvenni-hozzátenni az adagokhoz, óraidőhöz, jelentős változás nem nagyon következett be eleddig vércukorszintileg. A fizikai tünetekkel ott nem foglalkoznak amíg az a tünet már olyan, ami durván látványos. Legalábbis gondolom. Mert az enyémekkel egyelőre annyi történik, hogy felveszik az anamnézisbe őket, és minden látogatásomnál megkérdezik, hogy van-e valami változás. Az, hogy esetleg mitől lenne, az nem témája az ott létemnek.

Alternatív vonalon maradtak azok az energiákkal gyógyítók, akiknél még áprilisban jártam, és egy reflexológus természetgyógyász, akihez júniusban sodort oda az élet. Az egyik helyen eléggé megfoghatatlan módon gyógyulok, a másikon ezzel ellentétben nagyon is érzem a fizikai behatásokat, a reflexológia nem az érzékeny talpak kedvence szerintem, de a testmasszázs nagyon kellemes. Egyelőre annyi a konklúzióm, hogy azután kezdtem magam jobban érezni, miután ezt a két helyet megtaláltam. Nem varázsütésszerűen, hanem kicsit lassabban, viszont egyértelmű a változás. A helyzetemet az elmúlt másfél évben megnehezítő fizikai tüneteim kellőképpen lecsökkentek ahhoz, hogy viszonylag normál életet tudjak élni és hogy egyre többet kimerészkedjek a négy fal közül.