Sokat lazultam az elmúlt időszakban ezzel a cukorbetegség dologgal kapcsolatban. Már nem nézem a perceket, a grammokat, nem esem pánikba, ha valami más adat néz vissza a vércukormérőmről, mint ahogy annak normális esetben lennie kellene. A még a blog elején írt napirend rég elfeledve. A kedvenc kajáim visszacsempészve az étlapra kisebb mennyiségben. Szóval nem görcsölök már úgy rá. Megszoktam? Elfogadtam? Beletörődtem? Belelazultam? Nem tudom melyik. De így azért könnyebb. Jó lett volna tudni még a legelején, hogy ez lesz, hogy ne parázzak, nem a diabétesz lesz az életem irányítója. Mert akkor ugye totál úgy tűnt és jól kétségbe voltam esve. Nem kell. Nem kell kétségbeesni.