Vagy pongyola pitypang, mint olvasom. Plusz még kutyatejként is ismerem. A lényeg, hogy nagyszerű emésztésjavító hírében áll, és mint ilyen rögvest bekerült a kipróbálandók listájába. Kb egy hónapja eszegetem. A leveleit, meg a virágos szárát. Olyan keserű, hogy hasonlót is nehéz találnom hozzá gondolatban, de mint mondottam vala még régebben, engem ilyesmi nem állít meg. És az a helyzet, hogy így egy hónap távlatából visszatekintve, jobb lett az emésztésem. A puffadás kevesebbszer látogat meg és nem annyira brutál módon adja elő magát, hányingerem szinte alig volt azóta, amik óriási előrelépések, mert bármily kicsinek hangzanak is ezek a dolgok, rendszeresen tapasztalva igencsak el tudják venni az ember kedvét. Nos, persze fennáll annak a lehetősége, hogy a pitypang az utolsó, ami mindezt előidézte, mert kémiailag semmiféle bizonyítékom nincs erre nézvést. Könnyen meglehet, hogy az előbukkanó napsütés az oka, vagy a jobb levegő, vagy hogy a szomszédaim kevesebbet buliznak, és így én többet tudok aludni, nem tudom. Mindenesetre befejezem ezt a saját magamnak előírt kúrát a pitypanggal; amíg lehet naponta háromszor elmajszolok egy-egy levelet kaja előtt.