Nos, ez is elérkezett. A kezdeti ki-sem-merek-mozdulni-a-négy-fal-közül után most elég rendesen kimozdulok. Jó messzire, a távoli Angliába. És nem egy-két hétre, hanem hat teljes hónapra. Legalábbis ez a terv.
Nade, hogy néz ki ez a gyakorlatban, amikor útitársam a diabétesz? Fogalmam sem volt róla, így saját kisebb kálváriám megjárása után szertném átadni az immáron kész csomagot azoknak, akik hasonló kalandokra adják a fejüket. Akiket a lényeg érdekel, ugorjanak az utolsó bekezdésre, mert most először a kis kálváriámról írok. A diab dokinénim arra a kérdésemre, hogy lehet-e fél éves inzulinadagot kiíratni, azt mondta, hogy persze, minden további nélkül, csak szóljak a háziorvosomnak, hogy írja rá a receptre, és kész. Én így is tettem, mire a háziorvosom kiakadt, és azt mondta, hogy ő bizony nem írja ki, menjek vissza a diabetológiára és írassam ki ott. Itt persze nem értettem a dolgot, hogy az orvosok nem kommunikálnak vajon egymással, mert pl túl sokan vannak és amiatt ez nem lehetséges, vagy nem tudom, mindenesetre visszamentem. Ezt ugye mindenki tudja, hogy mit jelent, egy órácska várakozás itt, másfél-két órácska ott, plusz utazás a kettő között, mert nem egy helyen vannak. A diabetológián a doktornő először is utánanézett, hogy hogyan is kell eljárni akkor ilyen esetben, majd megírta a recepteket, illetve az asszisztense, jó adag paksaméta volt, én teljes bizodalommal átvettem, és már rohantam is a gyógyszertárba, hogy legyek már túl ezen az egészen. De a gyógyszertárban kiderült, hogy tulajdonképp minden rendben volna, úgy, hogy vittem az orvosi igazolást és azt lefénymásolták maguknak, csak egy pici probléma van, amit én fedeztem fel, miszerint egy másik inzulint sikerült felírni, nem azt, amit most használok. Enyhén összeomlottam, hogy ennek csak nem akar vége szakadni. Telefon, szaladgálás, taxi vissza az sztk-ba, receptcsere, újra gyógyszertár, és véégre meglett az egész inzulin adag. Huhh.
A repülőtéren sincsenek hozzászokva (még?) egy ekkora mennyiséghez, mert az átvilágítás során gyanúsan nem akart az a táskám tovább jönni, amiben ez a jó pár ampulla inzulin lötyögött. Aztán ki is kapták, és először csak kézi készülékkel vizsgálgatták a táskát kívülről, miközben én szóban meséltem, hogy mi a helyzet, aztán mondták, hogy bocs, de ki is kell venniük és megnézni 3D-ben is. Megtörtént, elvitték megmutatni a többi kollegának is, hogy legközelebb ez már ne legyen újdonság, elnézést kértek és mehettem tovább. És ennyi. Semmi további említésre méltó esemény nem történt.
Tehát levonandó tanulság; ha valaki 3 hónapi adagnál több inzulint szeretne valamilyen okból kifolyólag, a diabetológusával írassa fel a receptet, mert a háziorvos nem írja (írhatja?) fel.